Kedves Co-Co Társam,
Ildi megfogalmazásai a cocoról nekem kis vagy nem is kis csodák,
hajdani coco-felfedező társaságokban együtt voltunk,
Egy kapcsolódó aspektust szeretnék megemlíteni.
A meditációnak rengeteg jó hatását ismerjük, azonban megtanulni-gyakorolni “a mai világban” egy derekas mutatvány. A cocozás megfogalmazható és gyakorolható úgy is, mint verbális meditálás vagy dialógikus meditálás. Hasonló módon zajlanak le a belső folyamatok.(Hasonló a biztonság, a semleges szemlélet, az érzelmek elengedése, a szelídség-békesség, a csend, a távolságtartás, az iránytartás, a kutatás, a felismerés-megvilágosodás.)
A cocozás két ember együttműködő kapcsolata is, és megvan a finomszerkezete energetikailag, amivel átalakítunk és teremtünk. A meditációnak ugyanez a működése. Mindkettő más tudatállapot a hétköznapihoz képest.
Másrészt, én eleinte, (vagyis évekig :-), tévelyegtem a meditációban, a cocoban figyel ránk egy profi Konzultáns. A lelkeink vannak összehangolódva.
Ez a hasonlóság elsőre fura lehet, oké. Többféle fejlesztő-gyógyító eljárást megtanultunk és használunk, mivel mindenkinek másra van szüksége. A gyakorlatból tudjuk, hogy a meditációs munka nem felel meg mindenkinek, a coco mindenkinek működik, stabilan az élbolyban van.
Első tapasztalat, hogy lélekben sosem vagyunk egyedül.
Aztán a felvillanása a lehetőségnek, hogy mégis lehetséges humán kultúrát építeni, amelynek szíve van (1988 körül (!).
Utóbbi évtizedemben már csak ezirányban dolgozom (mindennapi öröm), (pl. mokép, mennyország közösség építés).
A gyerekeim (negyvenévesek generációja), nemigen értik, viszont mindegyik unokámhoz (7) átment ez a minőség; mire elkezdtek beszélni, láttuk, hogy ők “maguktól tudják”, pl. lehet velük úgy beszélgetni, ami meglehetősen hasonló a cocohoz.
Az én legnagyobb vágyaim ekörül forogtak-forognak-megvalósulnak. A coco teremtő tevékenység.
Köszönöm, ha elolvastad idáig :-).
Marton Jó.Ferenc
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!